PhD értekezés — Szeged: Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Altajisztikai Tanszék, 2009. — 286 l.
Általánosságban elmondható, hogy a kötött morfémák nem attraktívak a kölcsönzésekben, átvételük csak intenzív nyelvi érintkezés esetén szokott megtörténni. Dolgozatomban megvizsgálom, hogy a mongol kor utáni török – mongol érintkezés során milyen képzıt vettek át a török nyelvek, illetve a képzık funkciójában történt-e változás mongol hatására. A szókincs és a többi nyelvi részrendszert ért hatások vizsgálatánál természetesen elengedhetetlen a rekonstrukció, hiszen nem a mai, hanem az érintkezés korának nyelvi állapotából kell kiindulnunk. Feladatomnak tekintem tehát az átadó mongol szó hangtani és morfológia rekonstrukcióját, illetve történeti (etimológiai) elemzését. A csagatáj irodalmi nyelv kialakulása idıben részben egybeesik a középmongol korral, illetve a mai mongol nyelvek formálódásának idıszakával, ezért logikusan merül fel a kérdés: mennyiben tekinthetı a csagatáj nyelv a mongol nyelvtörténet forrásának, mongol elemeinek tanulmányozása milyen tanulságokkal szolgálhat a mongol nyelvtörténet számára.